Hogyan válnak a gyermekkori hobbik életre szóló szenvedéllyé?
Izgatottan mutatom be Nektek a ZumyZoom Blog legújabb sorozatának első részét. Szeretnék ugyanis Nektek minél több fényképész-storyt elhozni, amik által belepillanthattok a fényképészek életébe, de leginkább a régmúltjukba – hogyan és mikor találkoztak a fotózással, mit köszönhetnek neki, és milyen tapasztalataik vannak a mai gyerekekkel. Szeretnék ezzel is inspirációt szolgáltatni a gyermeketek fotográfiai neveléséhez.
Az első interjú alany, Lampert Benedek, Magyarország legismertebb LEGO fotósa, nemcsak aprólékosan megtervezett, élettel teli képeivel kápráztat el minket, hanem inspiráló történetével is, amely a gyermeki kíváncsiságra, játékosságra és a kreativitásra épül. Ha kíváncsi vagy arra, hogyan indult a fényképezés iránti szenvedélye, miért váltotta fel a természetfotózást a LEGO (és egyéb játék-) figurák világa, valamint hogyan lehet a gyerekeket bevezetni a fényképezés és az alkotás örömeibe, akkor tarts velem, és ismerd meg Benedeket! Az ő története szülőknek és gyerekeknek egyaránt szól, mivel rávilágít, hogy a közös kreatív tevékenységek milyen fontosak lehetnek a családi kötelékek erősítésében és az egyéni tehetség kibontakoztatásában.
Szerintem sok szülőnek csenghet ismerősen a neved, hiszen sikeres LEGO fotósként megfordultál már a médiában, amellett, hogy a közösségi média platformokon is jelentős rajongói táborod van. Mikor és hogyan kezdődött a fényképezéssel való ismerkedésed?
Édesapám fotósként dolgozott, amikor én kicsi voltam, emellett a nagyszüleimnél, ahol sok időt töltöttem, voltak régi boxgépek, amikkel előszeretettel játszottam. Rendkívül egyszerűek voltak, se zoom, se semmi, még csak filmet se raktak bele nekem, így nyugodtan babrálhattam velük: felhúztam, elkattintottam, kinyitogattam a hátukat. De ezen túlmutatóan egészen 12 éves koromig nem volt kirívó a rajongásom a fényképezés iránt.
Mi hozta el a fordulópontot, mikor és mivel szippantott be úgy igazán a fényképezés?
12 évesen kaptam kölcsön egy digitális fényképezőgépet keresztszüleimtől. Ezzel annyira élveztem a fotózást, hogy vissza se akartam adni. El is döntöttem, összegyűjtöm a pénzemet egy saját gépre. Mivel mindig is életem része volt a természetjárás, eleinte természetfotósnak (egyébként ornitológusnak is) készültem, és a legtöbbet kint fotóztam. Nagy hangsúlyt fektettem a madárfotózásra, noha nem a legegyszerűbb irányzat. Egy időben lesbe is jártam egy barátomhoz, hatalmas élmény, ahogy ilyenkor az ember szeme előtt zajlik az élővilág mindennapi élete.
Ebből a szerelemből mégis hogyan és mikor lett LEGO fotózás?
Nagy LEGO-rajongóként a LEGO fotózást már elég hamar kipróbáltam. Mindig is gyűjtögettem és imádtam építeni is, így természetes volt, hogy amikor lett rendes fényképezőgépem, fotózgattam LEGO-t is. De nem nyújtott semmi átütő élményt, se a tudásom, se a felszerelésem nem kecsegtetett még óriási sikerekkel. 2016-ban viszont már több tudásom és fejlettebb eszközeim is voltak, köszönhetően annak, hogy már fotós-videós munkákon dolgoztam. Egy finn fotós, Vesa Lehtimäki képei ihlettek meg, és arra gondoltam, adjunk még egy esélyt ennek. De tapasztalat és információk híján az első próbálkozáshoz mindent magamnak kellett kitalálni.
Mi volt az első sikeres LEGO projekted?
Leszórtam grízzel az asztalt, beleállítottam egy Star Warsos légvédelmi üteget és 2 klónkatona figurát. Kellett valami mozgalmasság is… hát legyen hóesés! Kipróbáltam konyhai szitával, de köze nem volt a havazáshoz. Aztán végül megpróbáltam, hogy fújom a grízt. Amikor először visszanéztem a képeket, leesett az állam. „Úristen! Ez működik!” Teljesen átjött a havazás, szépen látszódtak az élfények, kicsit a színeken állítottam, és meglepően látványos lett a végeredmény.
Azt éreztem, hogy levedlette a műanyag a statikusságot, olyan életszagú lett hirtelen az egész.
Erre elkezdtem rákattanni. És akkor ötlet ötletet követett, jártam homokozóról pocsolyára LEGO jeleneteket fotózni.
Gondoltad volna, hogy ez egy komoly munkává is kinőheti magát?
Tartottam attól, hogy mit mond rá a szakma, ezért elküldözgettem a képeimet fotós cimboráknak, és rendre pozitív visszajelzéseket kaptam. Az első LEGO-s cikkemmel az Indexre is kikerültem. Akkor ilyet Magyarországon még nem láttak, úgyhogy különlegesnek számított. Aztán jöttek az új fotósorozatok, cikkek, TV szereplések, még külföldről is kerestek meg. Nem ez volt a célom vele, de egész nagy felhajtás lett körülötte.
Azóta már kétszer is dolgoztam a globális LEGO Csoporttal hivatalos kampányokon. Az idei Artemis projektem megjelent az Európai Űrügynökség social oldalain és egy interjú is a space.com-on. Emellett a toy photography más vállfajaiból is érkeznek megbízások. Ezekből is látszik, hogy ez egy ténylegesen elismert műfaj.
A családod mit szólt ehhez a szokatlan hobbihoz?
Nagyon nagy szerencsém van a családommal, igazán támogató közegben nőttem fel. Látták és értékelték, hogy szenvedélyesen élem a fotózást. Közben szerencsére folyamatosan kaptam a külső visszajelzéseket is, hogy szeretik az emberek, amit csinálok.
Milyen készségek szükségesek szerinted a fényképezéshez, és ezek mennyire fejleszthetők?
A legfontosabb a türelem és a kitartás. Ezek akkor is elengedhetetlenek, ha az ember született tehetség. Az én területemen nagyon sokat kell gyakorolni és kísérletezni. A világítás, a fények megzabolázása a legnehezebb a fotós műfajok többségénél. Meg kell érteni a fény viselkedését és utána a hasznunkra fordítani. Az én esetemben például a jelenetek filmes, de mégis élethű bevilágítása az egyik legnagyobb kihívás. Én ezt a részét is imádom, és szerintem másképp nem is lehetne csinálni.
Milyen visszahatása van a fotózásnak az életedre? Van olyan készséged, amit a fényképezés fejlesztett?
Leginkább a látásmódot emelném ki. A fényképezésen keresztül megtapasztaltam, hogy ugyanazt a dolgot hányféleképpen lehet nézni – mind a beállítások, mind az emberek szintjén.
Megtanultam meglátni mások nézőpontját, könnyebben beleképzelem magam mások helyzetébe.
Most már megszoktam, hogy először több oldalról kell megnézni a dolgokat, hogy minél színesebben lássuk a világot.
Mit szeretsz a munkádban a legjobban?
Azt, hogy felnőtt fejjel is nyugodtan játszhatok, és megmaradhatok egy kicsit gyermeknek. Még ma is képes lennék eljátszani a LEGO-kkal. Emlékszem, gyerekkoromban a nagypapámmal épített modellrepülővel körbe repkedtem a belvárost. Most már kicsit kínos lenne, de néha még ma is eljátszom a gondolattal.
Ha már Belváros – nem egy projektedet végezted közterületen, idegen járókelők tekintetének kereszttüzében. Milyen élményeket gyűjtöttél ezek során?
Kifejezetten az a célom a munkásságommal, hogy aki belefut, az elmosolyodjon, érezze magát egy kicsit újra gyermeknek, lásson valami érdekeset. A gyerekek egyértelműen kíváncsiak, ha meglátnak az utcán dolgozni, többnyire oda is jönnek kérdezősködni. Van, hogy a turisták betársulnak, és ők is elkezdik fotózni az építményemet. Például a Hősök terén egy LEGO Eiffel-tornyot fényképeztem, az is elég népszerű volt. Eddig még soha nem találkoztam rosszindulattal a munkám kapcsán, csak érdeklődéssel. Nagy dolognak érzem, hogy ez még az online csatornáimon is így van. Valószínűleg a LEGO olyan pozitív érzéseket vált ki mindenkiből, hogy tényleg nehéz lenne belekötni.
A munkásságod során még hol és milyen körülmények között szoktál találkozni gyerekekkel?
Amikor csak van lehetőség, elkísérem a Kockanapok rendezvénysorozatot a vidéki helyszínekre, és élményalapú kreatív fotós workshopot tartok a gyermekeknek. Ilyenkor viszek izgalmas díszleteket, építményeket, és gyújtogatunk, füstölünk, fényképezünk, videózunk. Bár alapvetően az idősebb ovis, kisiskolás gyermekeket célzom a tevékenységekkel, azért a szülők is kifejezetten élvezni szokták ezt a játékosságot. Hasonló programot már a budapesti Kockalandban is szerveztünk, ezt szeretném rendszeressé tenni.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Mi a célod ezekkel a gyerekeknek szóló workshopokkal?
Azt látom, hogy ma már teljesen természetes az ovis korosztálynak is, hogy körülöttük, de sok esetben akár a kezükben is okostelefon van. És ha már ez a korunk adottsága, akkor legalább tanítsuk meg őket értelmesen használni ezeket az eszközöket. Még a legtöbb felnőtt sincs tisztában a telefonja tudásával, ezeken az alkalmakon viszont sok szuper funkciót felfedezünk együtt.
Nagyon szeretném megmutatni a gyerekeknek, hogy nemcsak a tartalomfogyasztás tud élvezetes lenni, hanem a tartalomkészítés is. Tanulják meg értékelni mások alkotását, ráérezzenek, mekkora munka van ezek mögött.
És azt is fontosnak tartom, hogy legyen lehetőségük lelassulni, elmélyülni dolgokban, megbecsüljék azt, amit ők készítenek.
A mai túlzottan ingergazdag gyermekkorban ezt egyáltalán nem könnyű elérni, viszont annál fontosabb.
Talán a legtöbb szülő nevében mondhatom, hogy hálásak vagyunk minden ilyen lehetőségért, mert a mindennapi teendők mellett otthon nehezen fér bele még egy kis kézműveskedés, gyújtogatás, videózás is.
Igen, ezt én is látom, hogy nagyon sok minden emészti fel a szülők energiáit. Én a mai napig érzem, hogy milyen sokat adott a gyermekkori figyelem, amit a szüleimtől és nagyszüleimtől kaptam. Sokat barkácsoltak, rajzoltak, kézműveskedtek velem, még a munkámhoz is ezekből a gyermekkori élményekből és tapasztalatokból merítek. Hiszen egy-egy fotó mögött temérdek kreatív munka van, gyakorlatilag mindent én készítek el a díszletekhez is.
Szerintem mindenképpen megtérülő befektetés, ha a szülők a lehetőségeikhez mérten megpróbálják beletenni az időt és a türelmet a közös alkotásba.
Bár lelkesek a gyerekek ezeken a workshopokon is, azért nagyon fontos, hogy eleinte mellettük legyünk, próbálkozzunk együtt, kötődjenek szép közös emlékek a hobbikhoz. Nekem is ezek az egyéni ambícióim a jövőbeni szülőségemre nézve, aztán persze majd meglátjuk, hogy a valóságban hogy fog alakulni.
Hogy érzed magad ezeken a workshopokon?
Persze nagyon fárasztó egy egész napos ilyen program, de összességében nagyon élvezem. Főleg, amikor látom, ahogy csillog a gyerekek szeme, érdekli őket, amit mondok, kérdeznek. Ilyenkor azt érzem, van értelme annak, amit csinálok, és ez nagyon fel tud tölteni.
Ha egy gyerkőcnek megtetszik a LEGO fotózás, érdemes akár otthon is belevágnia?
Az igazi figurafotózás nem egy kezdő műfaj, sok múlik a technikán, a tudáson és az utómunkán is. A valóság szimulálása is egy sok kísérletezést igénylő feladat. De azért is tartom nagy lelkesedéssel ezeket a workshopokat, mert nem kell rögtön a profi részre fókuszálni! Van egy csomó egyszerű dolog, amit a gyermekek szintjén is érdemes kipróbálni, például a díszletépítés, vagy kivinni egy-egy jelenetet a szabadba. A gyerekeknek már az is új távlatokat nyit meg, ha megtapasztalják, milyen szögből érdemes fényképezni. Például, hogy milyen izgalmas fotók készülnek, ha levisszük az eszközt a figura szintjére. Szerintem legalább a kísérletezés, a játékosság kedvéért mindenképp érdemes belevágni.
Először a többek között általad szervezett SciPix fesztiválon találkoztunk, akkor láttad is a ZumyZoom PRO fényképezőgépet. Hogy tetszett?
Tök jó, hogy vannak már ilyenek is, mert a mobiltelefon kompaktságát, egyszerűségét adja, de mégis egy igazi fényképezőgép. Így megélheti a gyermek azt, hogy van egy igazi fényképezőgépe, és ez biztosan motiváló számára.
Fontos előnye az okostelefonokhoz képest, hogy egyértelmű a funkciója, nem tudja másra használni, csak fényképezésre.
Ráadásul a telefont nem tudod odaadni neki, hogy elvigye, ezzel meg szabadon útjára bocsáthatod, ráadásul strapabíróbbnak is tűnik. Mindenképpen van egy bája, és bizony számít az eszköz, még nekem is fontos, hogy mennyire szeretem megfogni a gépemet. Én biztosan vennék ilyet!
A fotózáson kívül belefér még más hobbi is az életedbe?
A LEGO-zás mellett továbbra is nagyon szeretek rajzolni, utazni, kimenni az erdőbe tüzet gyújtani, sütögetni. Ha időm engedi, gokartozok, pecázok, télen síelek, de videójátékozni is szoktam. Szerintem minden korosztálynak fontos, hogy legyen hobbija, amit minden elvárás nélkül, csak önmagáért is szeret csinálni. Ez különösen fontos, amíg a gyerekek belső világa alakul!
Mi a következő célod, ami most a szemed előtt lebeg?
Nagyon szeretnék egy igazán praktikus könyvet arról, hogyan érdemes LEGO-t fotózni. Ez hiánypótló lenne, én pedig lelkesen át tudnám adni az eddigi tapasztalataimat.
Szuper, ezt sok szeretettel várjuk, és nagyon köszönjük az inspiráló beszélgetést!
Ha kedvet kaptál a LEGO fotózáshoz, vagy csak szeretnéd jobban megérteni a gyermekeid világát, látogass el Benedek csatornáira, hogy lásd milyen rendezvényen tudod legközelebb kipróbálni a LEGO fotózást. Ezeken megtapasztalhatod, milyen érzés újra gyermekként tekinteni a világra. Én mindenkinek jó szívvel ajánlom, klassz élmény lesz gyereknek, felnőttnek egyaránt!
Ha érdekel részletesen, mit is jelent a toy photography, itt el tudod olvasni:
Aquila Photo Blog
És itt találod Benedek közösségi média csatornáit: