Évről évre egyre korábban kell kezdenünk a mézeskalács sütést, mert már a gyerekek időben emlékeztetnek (Húsvéttól kezdve…).
De hogy kerül ez a téma a fotós játéktárba? Az idei első sütést lépésről lépésre dokumentáltuk. Természetesen készítheti a képeket a szülő is, vagy a gyermek, akár a saját ZumyZoom gyerek fényképezőgépével 😉
Kinyomtattuk a készült képeket (kisiskolásoknak érdemes lehet ráírni a fázisokat is), majd lelamináltam, és felvagdostuk különálló kártyáknak.
Szerintem a legjobb játék a kártyák sorba rendezése fázisonként. Nem is annyira egyszerű, mint amilyennek hangzik. Játékos formában fejleszti a szerialitást (sorrendiség), de hamar bele jönnek a gyerekek, innentől kezdve pedig a memóriájuk lendül akcióba.
Persze, ha szereti a gyermek, duplán is kinyomtathatjátok, és már kész is a memóriakártya. Szóval ezzel jókat lehet játszani is, de ami a lényeg: a következő mézeskalácssütéseknél csak előkapjuk a kártyáinkat, és már vethetik is bele magukat a gyerekek a megvalósításba.
Ha tetszik, bátran próbáljátok ki más kedvenc receptekkel is! Nagyon szokták élvezni a gyerekek az önállóságot, hogy már tudnak „receptet olvasni” is. Ugye nem mindegy, hogy valaki megmondja, mit kell csinálniuk, vagy ők fedezik fel önállóan.
És végül, ha már idáig elolvastad, igazán megérdemled a régóta bevált, családi mézeskalács receptünket, amit Anyukámtól tanultam:
- 1 pohár méz
- 1 pohár cukor (opcionális)
- 1 egész tojás
- 8 dkg margarin
- Fahéj, szegfűszeg, reszelt citromhéj, ánizs
- 1 csapott evőkanál szódabikarbóna
- Liszt (amennyit felvesz :))
A mézet felforrósítom, belereszelem/beleszórom a fűszereket.
Tűzről levéve beleszórom a cukrot.
Ha kihűlt (de nem teljesen, hogy bele tudjon olvadni), belerakom a margarint.
Fakanállal elkeverem, belekeverem a tojást is, majd a szódabikarbónát. Utána annyi lisztet (kb. fél kg) adagolok bele, míg jó sűrű massza lesz.
Hűtőben pihentetem egy éjszakát.
Másnap kiszedem a megdermedt tésztát, lisztezett kézzel, lisztezett deszkán alaposan átgyúrom, megint sok lisztet vesz fel. Lisztes sodrófával kinyújtom, szaggatom (mondjuk ebben nem sok szerepem van a két kis szaggatómester mellett), díszítem (ehhez is csak akkor jutok hozzá, ha éhesek, és inkább dézsmálnak munka helyett).
Kb. 130 fokos sütőben, alsó-felső sütéssel kb. 10-15 perc alatt készül el egy tepsi. Ha már kezd színesedni a tészta, kész is.
Ahogy a képeken is láthatjátok, mi a cukrot úgy ahogy van kihagyjuk belőle (mást nem módosítunk rajta), és így is remekül szokott sikerülni. Igaz, a képeken úgy láthatjátok, hogy a fűszereket is kihagyjuk, de ez természetesen csak a látszat – erről pont nem készült fotó.
Boldog adventi készülődést, és sok-sok közös mézeskalácssütést kívánok nektek!